Rövid leírás:

A korszakmonográfia azokat az izgalmas összefüggéseket vizsgálja, amelyek meghatározták a 18. század végén alkotó írók irodalmi működésének mindennapjait.

Hosszú leírás:

A jelen monográfia a XVIII. század végi magyar irodalom megújulását vizsgálja, e forrongásban lévő korszakot önnön logikája szerint kívánván megérteni, méghozzá két vonatkozásban: a 'változás állapotának' és a 'változás keletkezésének' leírásával. Szemléleti háttérként a kulturális antropológia közelítésmódja tűnik itt fel, amely a ‘bennszülött’ nézőpontját választja a kulturális cselekvések megértéséhez. A monográfia kitűzött célja tehát, hogy egyfajta ‘sűrű leírással’ hozzáférkőzhessen az egymás mellett létező, különböző időgörbéket reprezentáló értelmezői pozíciók hálózatához. Az első részben a jelen könyv két főhőse, a ‘tudós hazafi’ és az ‘érzékeny ember’ körvonalazódik, méghozzá két vetületben, részben az identitásképzés ideologikus szintjén, részben a programosság teoretikus összefüggéseiben, felfejtvén a tudós hazafi és az érzékeny ember alakjaiban berendezkedő fogalmak és azok kontextusainak a hálózatát. A második rész pedig a századvégi folyóiratok, a Mindenes Gyűjtemény, a Magyar Museum, az Orpheus és az Uránia programjainak és az azok kapcsán kibontakozott vitáknak az elemzésével tárja fel a keletkezőben lévő új pozícióját a korban és magának a keletkezésnek a mikrofolyamatait.