Martin Laird OSA: Napsütötte hiány

Cím: Napsütötte hiány Alcím: Csend, tudatosság és szemlélődés Sorozatcím: Kármel látóhatára Szerző: Martin Laird OSA ISBN13: 9786155120213 ISBN10: 6155120218 Kiadó: Sarutlan Kármelita Nővérek Megjelenés dátuma: 2015. november 18 Kötéstípus: Puhakötés Terjedelem: 232 oldal Súly: 260 g Listaár: 2200 Ft (áfával) Beszerezhetőség: A kiadónál véglegesen elfogyott, nem rendelhető Hol kapható: Ezt a könyvet megvásárolhatja viszonteladó partnereinknél is. NYÍREGYHÁZA: Szent Miklós Kegytárgybolt Gondnoksága (tel: 06308638893). Vásárlás előtt tájékozódjon telefonon, hogy valóban van-e példányuk! Nyelv: magyar Témakör: Keresztény lelkiségi irodalom, hitélet

Hosszú leírás:

„A kontempláció a nagy spirituális művészetek egyike – írja Martin Laird Napsütötte hiány című könyvében. – Nem technika, hanem készség; befogja a kegyelem szeleit, melyek kivezetnek minket a Csönd felszabadító tengerére.” Az Into the Silent Land (A csöndes föld felé) című sikerkönyvének e kísérő kötetében Laird egy olyan minőségre összpontosít, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak a keresztény meditációval foglalkozó könyvek: arra a mérhetetlen, áradó tágasságra, amely a csendet és a hangot egyaránt magába fogadja, meghaladva az alany és a tárgy mindenfajta kettősségét. Laird – jeles kontemplatív szerzők egész sorára támaszkodva, Szent Ágostontól és Avilai Szent Teréztől kezdve Hészükhioszon át Simone Weilig – megmutatja, hogyan fedezhetjük fel annak a tudatosságnak a mélyebb rétegeit, amely eltemetett kincsként rejtőzik bennünk, várva, hogy rátaláljunk. A könyv legfontosabb meglátása, hogy szemlélődésünk érlelődésével párhuzamosan életünk megpróbáltatásainak, szomorúságainak és örömeinek megtapasztalása is kitágul, nagylelkűvé, befogadóvá érik. Megtanuljuk, hogy a szemlélődés során tapasztalt különféle nehézségeket – az unalmat, a közönyt, az önteltséget, a depressziót, a bánatot, a szorongást – többé ne leküzdendő akadálynak lássuk, hanem alkalomnak arra, hogy átadjuk magunkat annak, ami van. A szerző világosan és nagy jóindulattal mutatja meg, hogyan szokhatunk le a zűrzavaros, örökké változó gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulásról, és adhatjuk át magunkat a „napsütötte hiánynak” – ama ragyogó tudatosságnak, amelyben a legmélyebben átélhető Isten jelenléte.