Papp Klára, Gorun-Kovács György, Jeney-Tóth Annamária: Várostörténeti források: Erdély és a Partium a 16-19. században

Cím: Várostörténeti források: Erdély és a Partium a 16-19. században Szerkesztő: Papp Klára, Gorun-Kovács György, Jeney-Tóth Annamária ISBN13: 9789634729013 ISBN10: 96347290111 Kiadó: Erdély Történeti Alapítvány Megjelenés dátuma: 2005. január 01 Kötéstípus: Puhakötés Terjedelem: 397 oldal Súly: 624 g Listaár: 2500 Ft (áfával) Kedvezmény(ek): 10 % A kedvezmény csak az Értesítés a kedvenc témákról hírlevelünk címzettjeinek rendeléseire érvényes. Kattintson ide, ha még nincs feliratkozva! Beszerezhetőség: Készleten van. A délelőtt 11 h-ig elküldött rendelést következő munkanapra, az azután leadottat a második munkanapra szállítjuk. Nyelv: magyar Témakör: Európa történelme Magyar történelem általában Középkori magyar történelem Török hódoltság időszaka A 18. század magyar történelme   Kosárba teszek példányt

Rövid leírás:

Barta Gábor emlékére, aki munkásságával a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében megalapozta az Erdély történeti kutatásokat

Hosszú leírás:

Az önálló Erdély és Partium történelmi gyökereit – Szapolyai János királyságát – kutatta a fiatalon elhunyt Barta Gábor. Az ő munkásságára és tanári tevékenységére emlékezik az a Debrecenben most szerveződő kutatócsoport – Bogdándi Zsolt, Dáné Veronka, Gorun-Kovács Blanka, Gorun-Kovács György, Jeney-Tóth Annamária, Kun Enikő, Lévai Anikó, Pakó László, Pál Judit, Papp Klára, Tóth Orsolya –, melynek tagjai sajtó alá rendeztek és kiadtak egy kötetre való forrást a koraújkori erdélyi és partiumi városok fennmaradt iratanyagából. A forrásválogatás időben és térben nagy távolságokat, jogilag pedig karakterisztikusan elkülönülő fokozatokat ölel fel. A szabad királyi városoknak, az erdélyi taksás városoknak és a mezővárosoknak nemcsak a jogállása különbözött, hanem igazgatási, gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási szerepkörük is eltért egymástól. A források által „áttekintett” két és fél évszázad alatt ezek a szerepkörök jelentősen módosultak. A publikált források a rendiség korában lassan módosuló gazdasági, társadalmi, város-igazgatási jelenségek mindegyikét nem foghatják át. Arra azonban alkalmasak, hogy a legjellemzőbb sajátosságokra ráirányítsák a várostörténet iránt érdeklődők figyelmét. Ilyen például a városok belső igazgatása, gazdálkodása, a taksás- és mezővárosi „elit” nemesedése, a vásározó kereskedelem mellett az állandó kereskedők számának növekedése, az Erdélyi Nagyfejedelemségből kiszoruló görög kereskedők helyébe lépő zsidók és örmények bemutatása, a céhek megújulása és térhódítása a taksásés mezővárosokban, vagy az iratokat írásba foglalt és a hatóságokkal hitelesített végrendeletek megsokasodása stb. Egy forrástípust hiányolunk az összeállításból: a Habsburg fennhatóság alá került Erdély és Partium taksás- és mezővárosi privilégiumainak uralkodói megerősítését, megújítását bizonyító iratokat. Ezek a források jellemezhetnék a Kárpát-medence keleti térsége város-típusainak jogkörét. Hiányát érezzük – tekintettel a szekularizáció előtti időkre – a katolikus egyház térhódítását bemutató forrásoknak is. E jelenségnek a források által történő bemutatása a vallási türelméről elhíresedett, de fejedelmeiben és társadalmi elitjében kálvinista hitvallású Erdélyben feltétlenül megérdemelt volna néhány szemelvényt. A két és fél évszázadot szemléző forráskiadvány nem annyira kutatói igényeket, inkább felsőoktatási, tanárképzési célokat szolgál. A személy- és helynévmutató, a fogalom-magyarázatok azt sugallják, hogy kutatók számára is készült. A kötet tematikai struktúrája – Városvezetés; Városi – mezővárosi társadalom; Városok gazdálkodása; Vásárok, kereskedők, kereskedés; Céhszabályok, céhprivilégiumok megerősítései; Városi konfliktusok – érdekellentétek; Város és hatalom viszonya –, két és fél évszázadot felölelő „tágassága” viszont arra utal, hogy inkább oktatási segédkönyvnek szánták összeállítói. Történelem szakos egyetemi és főiskolai hallgatók, gimnáziumi tanárok forgathatják majd hiányt pótló segédkönyvként. Ezt a szándékot erősíti az is, hogy a latin nyelvű forrásokat magyar fordításban is közlik a szöveg gondozói. A források szöveggondozása az Oborni Teréz által a Fons VII. évf. 1. számában (Bp. 2000. 73.) kifejtett elveket követi, mely szerint: a közölt források „legyenek egyszerűen, könnyen és jól olvashatók, fölösleges jelek ne akadályozzák a szöveg… áttekinthetőségét… [Csak] … olyan változtatásokat szabad eszközölni…, amely megszünteti a zavaró pontatlanságokat, következetlenségeket, az írás technikai hibáiból adódó olvasati nehézségeket.” Nincs most terünk az egyes forrásokkal, forrás-csoportokkal részletesen foglalkozni. Azt is csak megemlítjük, hogy szerencsésebb lett volna a hely- és személynévmutatót különválasztani. Egy-egy fogalom és mérték meghatározásánál is lehetett volna karakterisztikusabban utalni a lokális és kronológiai szempontokra. A forrásválogatás erényei és szellemi hozadéka messze meghaladja azonban a recenzens szubjektív hiányérzetéből táplálkozó megjegyzéseket. Új színfoltot jelent ez a forráskiadvány a hazai kutatás által évtizedekig elhanyagolt, és még ma is csak szórványosan művelt hazai Erdély- és Partium-kutatásban.

Tartalomjegyzék:

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/167471/t_dekdb_bibDRT243313.pdf;jsessionid=AFA5ABC159A56328D967A99EC499AFE6?sequence=2